Magány és Barátság

Hy!
Rég nem írtam... hát most eljött az ideje.
Hát nem is tudom .. talán össze tudom szedni a mostani dolgokat...
Múlthéten .. nos majdnem akkor mentünk Moziba csütörtökön, de nem mentünk mert nem volt most pénz rá ... ezért kitaláltuk h ezen a héten megyünk és ezt el is sikerült érnünk, mivel nagyi hétvégén adott pénzt rá, amiért nagyon hálás vagyok!
Hétköznap nem sok dolog történt, csak megbeszéltük h pénteken disco helyett elmegyünk moziba és nálunk alszunk én , Fanni, Vivi, Niki és sajnos Szini nem jöhetett :"( pedig biztos vagyok benne hogy felvidított volna legalább egy nagyon kicsit azzal hogy velem van ... Talán egyedül Fanni boldogított... amikor megtudtam h Vivi szerelmes Daniba ... nos egyszerre fájt és boldogított is... örültem annak hogy Dani végre talán egy "normális" lánnyal lehet aki kedves és aranyos na meg az egyik legjobb barátnőm és megbízok benne... de fájt hogy nem lehet az enyém ... fájt hogy tuti nincs esélyem mert össze fognak jönni. És hogy miért vagyok biztos benne ?
Miután szakítottak Nikivel mert feljött Dani is hozzánk megírta telón "üzibe" ha tetszik neki Vivi ... a mosoly kiült az arcomról, de belül hirtelen mintha összerombolták volna az eddigi szép emlékeimet és csak azokra bírtam gondolni amiket Vivi tett velem na meg h mennyit dolgoztam azért h Nikivel boldog legyen Dani...
Miután Dani hazament megnéztünk egy horrorfilmet. Nem mondom h izgi volt mert akkor hazudnék .. inkább az a szó illene rá hogy érdekes volt. Nem bírom az ilyen "logikus" filmeket amiben gondolkozni kell hogy mi hogy van és így kiszámítható mi fog történni... nos a 13 kísértet ilyen volt. Persze rögtön elálmosodtam a végére és lefeküdtem aludni de nem jött álom a szememre... Nana szomorúbb számait hallgattam. Talán egy könnycsepp legörbült arcomon abba belegondolva hogy Daninak boldogságát milyen nehéz megpróbáltatás lesz megszerezni de menni fog !!! Erős leszek és győzni fog a szerelem... még ha belül iszonyúan is fog fájni. Úgy gondolom kötelességem Danit boldoggá tennem! Ha már csak a húga lehetek akkor igenis yoo tesó leszek és minden áron megvédem a nagyobb sérelmektől! Én fogom hárítani és csak a jót engedem be kapuján. HIHI Kinevezhetnének lelki biztonsági őrnek XD.
Hallottam a lányokat a számok között beszélgetni és néha meg is álltam hallgatózni hogy miről beszélnek. Azt hiszem akkor gördült le arcomon az első könnycsepp amikor Niki hangját meghallottam :
- Szerintem összeillenétek Danival! - mondta és én ökölbe szorítottam egyik kezem ... a másikkal pedig hangosabbra vettem a zenét. Nem akartam hallani Vivi válaszát. Nem bírtam volna ki ha azt mondja "Igen szerintem is! Milyen szép is lenne!" ... ezek az én gondolataim ... nem akartam hogy ellopják a belső hangomat. Bárcsak az ő helyében lennék.
Jaj most jut eszembe hogy nem beszéltem még arról miért írok így ... eddig is szerettem Danit és félek hogy még tovább is fogok táplálni többet iránta ami ellen muszáj küzdenem. Egyik szerdán viszont elmondtam neki az igazat. Hogy szeretem és bár elutasított ... továbbra is a bátyám maradt és még mindig nagyon yool elvagyunk.... szó szerint mint két testvér.
A bulis napon elmentünk Dani, én, Fanni, Vivi moziba ... annyira örültem h Dani mellém akar ülni a VALENTINE'S DAY-en ... De csak mert köztünk egyedül engem ismert legjobban ... Vivivel még csak tegnap találkozott először Fannival pedig csak egyszer amikor összedobtunk egy kis összejövetelt Nikiéknél, szóval csak én maradtam akit már hónapok óta ismer.
Amikor csók jelenetek voltak alig bírtam visszafogni magam, még szerencse hogy egy közepes popcornt keményen a film végéig eszek és a csókoknál szinte rögtön bekaptam egyet hogy nehogy arra vetemedjek ami tönkretenné a barátságunkat. Számomra olyan szomorúan végződött a fim .... Örülök h benne volt ♥Tay♥  viszont az a barátságból szerelem ... nos csak tovább növelte bennem a reményt. Kész fájdalom volt az egész számomra de túléltem... most visszagondolva inkább Vivinek kellett volna Dani mellé ülni ... talán sokkal könnyebb lenne most ez nekem.
Most arra várok hogy Dani feljöjjön msnre és megmondjam neki a "jó"  hírt .. hogy összejöhetnek mert Vivinek is tetszik ... *esküvői dam-damdadam* ÁÁÁ fáj a szívem !!! Oly kár hogy mindent nekem mondanak el esőnek! Miért kell nekem ilyen kíváncsinak lenni ? Mért pont akkor nincs bennem Ewer amikor kéne? Niki is akkor változik Nikollá amikor nagyon szükségem lenni Trinyre ... Talán igaz lenn ez a gondolatom hogy fájdalom nélkül nem lehet örülni?
Mos Nikivel (Nikollal) beszélgetek és semmi jelét nem látom Trinynekt  ... meghalt volna? Miért nincs mellettem mióta Csabába szerelmes lett ? hiányzik az a szende kislány aki volt. Aki mindig mellettem állt és akihez öröm volt felmenni. Elküldöm neki hogy mit írtam eddig de ő ezt úgy olvassa mintha egy boldog Happy Endes regény lenne... bárcsak azzal végződne, de nem hiszem hogy azzal fog ... most nincs semmi boldog gondolatom ... még a szép emlékek is fájnak .... Niki elfelejtett ... Nikol teljesen le***ja hogy mit érzek, és ez is csak még tovább fájdítja a szívem ... Ilyenkor hiányzik Szini ... Érdekes olyan forrófejű meg ő is  néha úgy viselkedik mintha ott se lennék mellette, de mikor rám figyel, csak rám figyel és az érzéseimre ... olyankor tudja mit gondolok , hogy mi nyomja a lelkem és eltereli a gondolataimat olyan dolgokkal ami csupa öröm és kacagás ... bár ne lenne büntiban ... most úgy elmennék hozzá és legszívesebben kisírnám neki minden fájdalmamat .. ő lenne az egyetlen aki meg tud vígasztalni.*egy csepp legördül arcomon* Míly érdekes hogy ezt oly sokszor leírtam már hogy ő a legdrágább barát ... mégse viszonzom ezt! Igen !! most a fejembe vettem hogyha valahova el akar ráncigálni Szini, akármennyire nem akarom menni vele akkor is fogom követni !!! Ennyit megérdemel egy ilyen kincs! Bár Niki is ilyen lenne! Nem kérhetem hogy változzon meg ! Eleget kértem! viszont így nagyon sok mindent el kell bírnia a lelkemnek ! Nagy fájdalom lesz ezzel élnem hanem szakítom meg ezekkel az emberekkel a kapcsolatot , viszont nem is akarom megszakítani ... ha valamire hát az emlékeimre szükségem van ... és ezt nem kaphatom meg ha őket elveszítem ... Csabára is már alig emlékszek mióta kitöröltem az életemből ... szinte csak egy két kép maradt meg belőle.
Viszont ha meg akarom tartani a barátságainkat , akkor az emlékezetem veszítsem el !! Ez együtt nem megy ... Nem mondom azt h lehetetlen de ebbe egyszer bele fogok omlani ...  És he az megtörténik ki tudja mi lesz... ki tudja kit fogok megbántani. Ami talán katasztrófára vezetne ... (Niki válasza : egyszer mindenki összeomlik) Miért vagyok ezen a világon ha nincs egy ember se aki megért?