Vége a nyárnak

Szatti megint elment... jó ok azóta már visszajött, de most megint. :( Viszont mostmár Miskolcon van, és sajnos elkezdődik az év, ami annyit jelent, tanulás, és hiány a tesók után :(
Már most nagyon hiányzik a legjobb barátnőm, pedig még 24 órája sincs hogy elbúcsúztunk... talán érzem a most elkövetkezendő hosszú, nélküle töltött idők súlyát, amivel minden nap össze fogok találkozni.
Hétfő van. holnap kedd... már csak 2 napom van kiélvezni a nyarat, aztán már nincs visszaút, várhatom a következőt.
Mit ne mondjak, nem gondoltam volna hogy ilyen csodás nyár lesz 2010ben, hisz attól tartottam Nikiék miatt egész nyáron fonnyadt leszek, merthogy össze lesznek nőve, de ez nem így lett... csak egy nagyon aprócskát nyomtak a helyzetemen, viszont ezt észre sem vettem köszönhető a legcsodálatosabb embenek akit alaha ismertem, Szattinak. Ő volt az, aki egész nyáron szórakoztatott, és odafigyelt rám. Ő volt az, kinek köszönhetem, hogy bár nem igazán mentem sehova ezen a nyáron, mégis az egyik legjobb, legemlékezetesebb nyaramat éltem át vele.
Annyi minden történt ez aladt a 3 hónap alatt itthon, hogy leírni sem lehet. Ő ugyanúgy a legjobb barátja miatt "szenvedett" mint én, de mégsem volt ez olyan rosz együtt.
Na de térjünk az elmúlt napokra...
Amikor Szatti még Németben volt....
Ott aludtam Fanniéknál, és valami eszméletlen volt, hisz megnéztük a "V.S."t ami úgyszintén tetszett neki, na meg elolvastattam velük az "Eclipse 15 percben" c. novellácskát...
Majd később még az előző hetekben, megint ott aludtam náluk, de előtte meg Emesééknél. Huh csúcs volt az egész!! Nagyon jól éreztük magunkat aznap, hisz mielőtt odaértem találtak egy kiskutyát (Akit később "Jake"nek neveztünk el), és az valójában egy nagyobb kutyával volt de Hero (A kicsi szörpamacs, aki nem fél méter magas se) elkezgette (a kb. 1 méter magas kutyát), de később őt is megtaláltuk sajnos, ugyanis volt nyakörve, és valami bilétafélesége, amiben volt egy papír a gazdi címével, és telefonszámával, akit fel is hívtunk, és vagy fél napon keresztül vártuk, hogy jöjjön érte, addig meg jól elszórakoztunk a kutyukkal (4 kutyávalXD) , majd mikor értejött a hapsi kiderült hogy a kicsi Jake is az ő kutyája =(.
Aztán mentünk Emeséékhez, és ott is valami felomenális volt XD Jó sokáig fennvoltunk, majd reggel átállítottuk Kármen óráját (szegény) és kb úgy 10ig el se mondtuk neki...
De nekem mennem kellett kb úgy fél 11kor, mert mentem fodrászhoz, és végre valahára újra barna lettem.
Aztán meg mentem vissza, és pancsoltunk egyett, de most Fanniéknál aludtunk, és megint fennvoltuk egy darabig, és vicces sztorykat találtunk ki, amit a Szalonnasütésnél kezdtünk.
Szóval egy szó mint száz nagyon jó volt az egész...
Nah de főbb híreink következnek -.-
Byron múlthéten túl kedves volt hogy igaz legyen ... vagyis inkább túl odafigyelő... ez mindössze 2 nap erejéig tartott, múlthét előtti hét vasárnapján, és a múlthét hétfőjén... :O (tudom meglepő... de most biztos unatkozott, és úgy döntött rám pazarolja az idejét) és olyat mondott, amit bár ne mondott volna...
Megégérte, hogy múlthéten meglátogat. Szerintem nem is kell mondani, hogy mikor láttam utoljára őt (de azért leírom hogy még mielőtt elment horvátba, mert ott volt egy hétig, és kedden jött haza -.-) na igen... nem láttam azóta se... na de már bevallom! Nem csalódtam! Már túlságosan is hozzászoktam ehhez a szituhoz hogy csak úgy "elfelejt" dolgokat/személyekek, így nem nagyot ütött rajtam ez a meglátogatom a régi egyik elfeledett barátomat.
Mindegy... -.- inkább hagyuk a fenébe Byront mostmár.... had enyelegjen csak... szép jövőt neki!!! -^o^-
Am megnyitottam a Tayloros ficemet... és kirobbanó sikere volt... már a 7. fejezetnél járok amit holnap fogok berakni...
Na meg akkor még letöltöttem két szerkesztő progit, amivel az egész blogot a saját művemnek szerkesztettem.
Hát... ennyi volt azt hiszem amit közölni akartam...

1 megjegyzés:

  1. Na elolvastam a lemaradásom, régen jártam már itt:D Bocsi, tudom, hogy nem a legvidámabb bejegyzésed, de voltak sorok, amin nem tudtam megállni, hogy ne nevessek kicsit. Azt még mindig nem tudom eléggé meghálálni és megköszönni, hogy így szeretsz, mert persze, beszélünk és ott is küldjük a jeleket, meg mondjuk, hogy imádlak húgom, stb... de ezekben a sorokban látom igazán, hogy mennyire ragaszkodsz hozzám:) Valamint igen, ez a nyár felejthetetlen volt és ilyen lesz a többi is. A szünetek, a hétköznapok, továbbra is, mert nem fogok eltűnni:) Lehet, hogy kevesebbet leszek, de mint látod, minden nap, amint végzek a tanulással, rohanok ide. Én nem vagyok Byron és nem is leszek. Neki talán furcsa ez a ragaszkodás közöttünk, mert szerintem sunyi módon elvárta volna, hogy majd én is elhanyagoljalak, ahogy ő és majd a képedbe vághassa, hogy "látod, ő is megtette", nekem pedig kést szúrhasson a hátamba, hogy "na ennyi volt a nagy barátság?" Nos, nem... mert én nem vagyok Byron, te pedig hál'istennek nem vagy Aiden. Sem te, sem pedig Evi. Mert oké, neki is van barátja, de ez még nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve nem a barátnőm. Úgyhogy köszönöm, hogy vagy/tok nekem!!! Nekem is nagyon hiányzol, de tudod... farkasok vagyunk... csak vonyíts egyet és meghallom:D:D:D

    Imádlak, puszika, Szatti Nővéred

    VálaszTörlés

Szólj Hozzám

-