Önző ragaszkodás

Milyen érdekes, hogy megtudja hatni az embert egykét idézet... emlék... egy pár soros levél... amit amúgy nem is neki szántak. De mit lehet érteni meghatódottságon? Nos... én abban a pár sorban... míg azt az egy két kedves szót, kifejezést olvastam éreztem hogy repedezett a szívem... fájdalom húzta össze, szimplán a felgyülemlő emlékek kitörése miatt, mik könnyek formájában láttak neki, hogy átszeljék arcomat... csak egy pár idézetet olvastam, mik ezeket az emlékeket felhozták... és pár mondatot, mik egykor régen az én kezem által hagyták el a  gondolataimat. Egy pár sor... mit egy személy már nem először olvasott (más formában)... de ez mind nem tőlem eredt... egy bizonyos másik személytől, ki oly kedves, annyira aranyos személyiség. Még én magam is nagyon megkedveltem. Érettsége szárnyaló, és nagyon kedves. Mondhatni ő az, ki egykor én voltam... Fiatalabb nálam, mégis úgy érzem ő az idősebb... Felettem áll, magasabban a ranglétrán.
Én pedig visszaestem... érzem, hogy már nincs meg bennem az a komolyság, mint ami nyáron volt.
Ó a nyár... felejthetetlen emlékek Szattival. Rémlik ahogy elkezdtük a nyáriszünetet... szegénykének még akkor is tanulnia kellett... vizsgák, felvételi, és még megannyi ügy... majd mikor véget ért... hajnali csacsogás reggeltől estig megállás nélkül. Rengeteg írás, olvasás... Szinte a blog és az msn lett az életem a telefonról nem is beszélve! :D Csak annyi a baj vele hogy nagyon messzinek tűnik... pedig még csak alig pár hónap telt el. Azóta az életem a csavargásból, a kutyázásból és a suliból áll. Na meg persze most sem hanyagoltam el az msnezést, főleg hogy itt van a sok barátnőm, kiket itt nem hagynék semmi pénzért.... max annyiért hogy minden nap látogathassam őket személyesen! :D
Régebben említettem egy Bizonyos Bixi nevű személyt :) Nos... vele egyre jobban összebarátkoztunk. Már tesótelepátiánál kezdve minden van nálunk. Olyan bolond, mint most én. Gyerekes, önfejű, egykorú! Egykori régi elvesztett énem mintája... mintha csak Fannival beszélnék. Csak annyi a különbség, hogy neki mindent elmondok szóról szóra... érzésről érzésre, és szerencsére ez nálunk kölcsönös. Meghallgatjuk egymást, tanácsokat adunk egymásnak, átsegítjük egymást minden bú-bánaton, és meg ne felejtkezzünk a hatalmas nevetésekről, és poénokról, amiket mindig sikeresen elsütünk! :) Már beszéltünk nem is egyszer telefonon, és nagyon jó hangja van... és ő is mindig dicséri a hangomat, csak tudnám mi olyan jó benne... vékony egérhang... mint valami 8éves.
Na igen... Csillinek pedig inkább felnőttesebb hangja van... talán e miatt is érzem magam fiatalabbnak...
Byronnal semmi sincs amúgy! Megbeszéltük hogy nincs tesóság azt' már egymáshoz se szólunk... ha akar rámír ha nem nem... már észre sem veszem ha feljön msnre, már szemet se szúr, ha Niki folyton róla csámcsog... szóval már nem igazán érdekel, hogy mi van vele! Ezért pedig szeretnék köszönetet mondani Szattinak. Segített átvészelni ezt az egészet, és bár szépen lassan... a végére sikerült teljesen elfelejtenem azt, amit iránta éreztem egykor... Bár szerintem neki fogalma sincs hogyan sikerült ezt elérnie, én biztosan tudom!
Szegénykémet pedig folyton nyaggatom... néha igazán befoghatnám szerintem a csőröm, és szerintem neki is elege van már abból hogy folyton ott lyukadok ki hogy "Nincs itt, meg hiányzik" :D De nyugi! Már felfogtam, és megértem, és sikerül átvészelni a nélküle töltött időszakot... sikeresen sikerül elterelnem/elterelni a figyelmem... folyton rajzolok mostanában, meg van egy sorozat amibe rendesen beleszerettem (CM)... na abban a sorozatban megint belezúgtam egy pasiba (Dr. Reid)de ez én vagyok... szerintem le se tagadhatnám magam. viszont attól sokat gondolok rá is... :) Szorítok neki, hogy kitartson a suliban, meg sajnálom, hogy ilyen sok dolga van, de megéri! Most is ösztöndíjat kapott meg dicsérik nagyon! Irtó büszke is vagyok rá, és örülök hogy... a húga lehetek...
viszont nagyon féltékeny vagyok. Ezt itt és most azonnal leírom... Még Bixinek se írtam (akit szegénykét folyton nyaggatom, és ezért nagyon szégyellem is magam) Nagyon féltékeny vagyok a szobatársaira, és akikkel minden nap együtt van... Igaza van... "Semmi nem lesz már olyan mint régen" itt az új suli... új barátaink vannak, és kötelességeink... neki már nem középsuli van, ahol minden nap hamarabb ér haza... sajnos más az időbeosztásunk is... ezt bezony nagyon sajnálom én is, de elhiszem hogy mindent megtesz, meg hát tanulnia is kell, és jól is teszi! :) Bocsánatot is szeretnék kérni a sok hülyeségem miatt amit lenyavajogtam neked is :$
viszont... Csilit is irigylem :( Most hogy így leírtam bevallom dunsztom sincs hogy miért... talán túlságosan is ragaszkodó vagyok tényleg, és önző... nem kéne ennyire magamnak akarnom, de...
NINCS DE! Ez így van... önző vagyok. Na szégyelljem el magam!! :D talán túlságosan is visszasírom a nyarat... na így jártam... talán egy fél év múlva. :D