Jelen

A Magányos barátságot befejeztem... a Valóra vált álmot téli álomra kényszerítettem, az Ellenséges szerelem pedig arra a végre jutott, ami az első fejezetben a bevezető rész... legalábbis egy időre
Mégis szeretném a magányos Barátságot folytatni... ha nem is úgy, ahogy először íródott... egy bizonyos dolog közös lesz benne... a lány főnix lesz, és a fájdalom felemészti... Mindössze ennyi az írói tudományom a tervek szerint.
Amúgy az életem feldúlt... minden tökéletes, az, amit én szeretnék elérni megvan... vagyis... mondhatjuk úgy hogy ami fontos az, megvan :D
A szerelemmel még mindig hadilábon állok, és amíg meg nem találom azt, akit keresek... csak nyújtogatni fogjuk egymásra a nyelvünket tovább... Remélem azért Ámor hamarosan jó útra terel... már hiányolom a kis pelusost :D
Mindössze ennyi a nem fontos szekta dolgairól... most jöjjenek hát az angyalok, és a tollak csak repkedjenek, hírül víve a fontosabb eseményeket.
Barátokra találtam... olyanokra, akiket mindig is kerestem... akiket csak az álmaimban láttam...
Mindannyian teljesen különbözünk, de ez bennünk a közös... a különbség... mindannyian máshogyan látjuk a világot, mindünknek más a helyes, és más tapasztalatink vannak az életben... de ez a jó! sokat beszélgetünk, péntekenként akár együtt akár külön külön mindig összefutunk.
A kis csapatomat pedig nem máshogy hívják, mint az Alfák! A név teljesen tőlem származik... gondoltam legyünk ezek... akkor megtetszett a név, és ez maradt...
A csapatot egy régi leány csapat, és két új férfijú tag alakítja ... úgy döntöttem elemzem mindannyijukat:
Fanni: A réges-rég legjobb barátom... még mindig úgy gondolok rá, mint az utóbbi időkben mindig... a híres megmentő, aki ráterelt a jó útra... Ő számomra a legigazságosabb ember, és a legkedvesebb
Vivi: szeleburdi önző kis majom :D Na de persze ez mind pozitívumban :D az önzőt nem is szívesen biggyesztem oda, de amikor legutóbb elbeszélgettünk, ez a szó jutott róla eszembe... ő azt az elvet követi, hogy lépni kell, ha meg akarunk szerezni valamit, és a barátain is túlgázol, hogy megkapja, ami szerinte fontos... hát... számomra pont ennek az elvnek az ellentéte az egész a gondolkozásom. De azért szeretem, és az igaz, hogy ő a legbolondabb kismaki a csapatban :D
Betti: Tipikus pasifaló... de mégis egyik legjobb barátnőm... érdekes, hogy mennyit változott... kis félénkből inkább tar fruzsiék csapata jut róla eszembe... nagyon nagy szája lett és igazi cicababa... de ilyen is kell egy ilyen bolond csapatba :) na de persze mint mindannyiunk.. ő is nagyon kis hülye :D
Emese: A csodálatos író :) Számomra ő az, akit talán teljesen meg tudok érteni, mert olyan logikusan gondolkozik, ahogy én gondolkoznék... talán, ha ő az én életemet élte volna át, akkor ő is olyan lenne mint én, és nem változtatna semmit rajtam.
Zoli : Az első fiútagunk... most benike ha ezt olvasná, biztos megsértődne, hogy ő az utolsó, de most nem róla beszélünk, ugyanis Zoli lett az első fiútagunk :) Ő Az én legeslegkedvencebb bátyám. Bár mostanában sokat veszekedünk azért, ami miatt Szattival is veszekedtünk (hogy elhanyagol) de mégis ő az, akivel mindent komolyan meg lehet beszélni... úgymond egy pszichológus férfiben Oo :D
Benibubububuuu: Az egoista partyarc kölyök... az egész gyerek van legalább 190cm magas, de az egója mégis felülemelkedik mindezen... talán Vivit is lekörözi hülyeségével, mert ő maga is szerintem a jókedvért egózik :D Nagyon aranyos, és kedves, de hogy vele komolyan beszéljünk... az tiltott fogalom :D Folyamatosan vigyorog, és jókedvű :) na így kéne élnie mindenkinek ... csak az egót eltörölniXD
Nos... ők az alfák... mi vagyunk az életvidám kis csapat, akik lefelé menő mozgólépcsőkön másznak felfelé, kiabálnak az utcákon hajnalban, kutyakaját esznek, és minden kis marhaságot kipróbálnak amit csak lehet...
De pesrze nem feledkezek meg az én imádott legeslegkedvenc kiberbarátaimról, akik számomra talán a legfontosabbak az édesanyámon kívül :)
Szattival elvagyunk még mindig... újból a szokásos helyzetben vagyunk, és nem nagyon veszekedünk... sőt! Szinte nem is veszekedünk, hisz kpes voltam felfogni a csilis dolgot, és megbeszéltünk mindent, mégha néha még mindig fáj, ha őt említi meg a közös blogjukat... na erről pedig nem is szívesen beszélek, mert megint az lesz, hogy jaj már megint itt járunk :D XD
Szóval Szattival szokásosan elvagyunk... most a gyilkos elmékkel vagyunk el, és a vámpírnaplókat vesézzük ezerig.. minden nap, amikor csak lehet beszélünk, hogy mizujs egymással, elmondunk mindent ami történt velünk az utóbbi időben, és megpróbálom olykor olykor befogni a számat annyi regényt írok neki... :D
És persze utolsó sorban az én Bixim... az én drága hűn szeretett Bixim, akit nagyon nagyon megimádtam... az én kicsi húgocskám, akit nevelek, és jó tanácsaokkal látok el... Figyelek rá, és minden nap beszélünk. Róla nem is igazán tudok többet mondani, mert ő olyan, akinek mindig is leírtam... ugyanaz a helyzet, ugyanaz a személy... Az egyetlen személy az életemben aki nem változik, és én pont ezért szeretem :)

ennyit szerettem volna leírni most... :) hisz már régen írtam :)